Latest Event Updates
UTH 2024
Enyém a világ legjobb munkája
WTF BRZSNY – Polonkai Éva, beszámoló
Utolsó pillanatban jött ötletszerű versenyindulás, így ha tudtam volna előző nap, hogy másnap mi vár rám, lehet nem tolom fullba az rpe 17-et :’)
Annak ellenére, hogy fáradt lábakkal érkeztem, érzésre mégis az egyik legjobban sikerült terepversenyem volt – oké az eddigi kábé öt közül 
Nem csak amiatt, mert időm sem volt egy nap alatt elkezdeni rástresszelni a versenyre, de ráadásul ez volt az első olyan, amire nem egyedül mentem, hanem elkísért Zsolti, a boyfriend. Brutális motivációt adott, hogy az NHH-n végre személyesen is találkozok veled, a célban pedig vár majd Zsolti. Az első harmadát Királyházáig igyekeztem konzervatívan futni, kivéve az egy-két lankásabb részt, ahol nem tudtam nem kitombolni az erdő meg a Börzsöny felett érzett örömöm. Igazán jól jött, hogy az UTH mentális felkészülés jegyében előző héten eldöntöttem, hogy pocsolyát nem kerülök ki 
Érzésre kábé úgy mentem, mint amikor Gimli rohamra indul az orkok ellen: amit láttam, azon keresztülfutottam (körülöttem meg ott franciakkasasszonyoskodtak a csávók a pocsolyakerülgetéssel, nem győztem ordítozni nekik hogy BOCSIIII, amikor áttrappoltam a minimocsarakon és nyakig felvertem mindenkit magam körül sárral 
) Amikor Királyházára értem megkérdezte egy srác, hogy van-e előttem nő. Majdnem félrenyeltem az izót a röhögéstől – nem éreztem, hogy ennyire erősen futnék, de akkor ezek szerint működött a félelemkeltő aurám 
A Nagy-Mána mászásnál és a NHH felé már éreztem, hogy itt bizony elég durván kijön az elmúlt két hónap minőségi edzésmunkája: nem csak akartam, hanem tudtam is erősen menni a felfeléket. Sorra sikerült előzni a versenytársakat, mindezt -a csúcshéthez képest – könnyű lábakkal, tiszta fejjel. A NHH-ig éreztem, hogy a frissítésem is a helyén van: nagyon fegyelmezetten ittam a pontokon az izót, két frissítő között ettem a zseléket, teljesen a terv szerint vittem be a sótablettákat és vettem be a magnéziumot is. Az NHH-ra már éreztem egy furcsa combfájdalmat – ami egy rossz szokás (ülve combra könyöklés) könnyen elmulasztható következménye volt. Ez a combfájás aztán a verseny végére elég erős lett – de szerencsére pár nappal a verseny után elmúlt-szerk. Az NHH-n annyira megörültem neked, meg olyan jó volt Balázst is élőben látni, hogy a starstruck-tól utána elfelejtettem frissíteni 😀 😀 Ez az utolsó két kilométeren bosszulta meg magát, ahol pár száz méter indokolatlan sétát sikerült beiktatnom, mert hozzám képest eléggé karakteridegen módon elfogyott a lendület.
A cél előtt visszatértek a rakéták és négypercesben robogtam be a célba, ahol annyit tudtam Zsoltinak odahörögni örömömben, hogy “NÉGYHÚSZ!”. Merthogy a rajt előtt odasutyorogta nekem hogy szerinte 4:20-as idővel fogok beérni (az előző nap tanulmányoztuk az előző évi eredményeket, de az ITRA PI-k alapján inkább az 5 óra lett volna reális, gondoltam is hogy milyen kis optimista ez a fiú). A poén az, hogy az utolsó 3 kilin az hajtott, hogy meglegyen ez a 4:20-as jóslat (csakhogy nem az eltelt edzésidőt néztem, hanem az órát és full elffelejtettem, hogy 5 perccel később rajtolt a mezőny… így lett az időm 4:14
)
Az csak hab volt a tortán, és jó nagyot sírtam is rajta örörmömben, hogy negyedik nőként sikerült beérnem 
A tanulságokat levonva: továbbra is nagy erősségem a mentális állóképességem, a jó helyismeret és nagy boostot ad, ha szeretem ahol futok. Viszonylag erős vagyok a frissítésben, de az még nem megy készségszinten, tehát az UTH-ra be fogom állítani az órámon is az emlékeztetőt. Meglepően jól mennek az emelkedők, eldőlt, hogy kell és fogok is vinni az UTH-ra botot, mert segítségnek érzem. A leggyengébb pont, és ez a legegyértelműbb hiányosságom, az a technikás(acskább) lejtők: ott éreztem igazán, hogy nem vagyok szintes terep közelében a hétköznapokban. Erre készülni fogok mentálisan is, hogy ne vegyem a szívemre, ha a lejtőn elhúznak mellettem – ugyanakkor tök nagy megkönnyebbülés, hogy összességében mégiscsak az erő meg az állóképesség növekedése ami meghatározza a versenyen a teljesíményt, és azokban egyértelműen a valaha volt legjobb formámban érzem magam – köszönve neked :))
Fotók: Runaway
Ultrabalaton, egyéni – Halász László, beszámoló
Nekem ez volt az idei év fő versenye. A tavalyi 21:30-as időmön tudtam, hogy még javítani fogok.
Minden edzést becsülettel megcsináltam és egyet sem hagytam ki. Mondjuk ez egyáltalán nem is lett volna jellemző rám.
A tavalyi UTT után a heti 4 edzésről, heti 5-re váltottunk, így még a pihenős hét is kijött 70 kilire és az erős heteket 100+ kilivel zártam, aminek kifejezetten örültem mert imádok futni:-)
A felkészülésem jól sikerült; UTT páros első hely, a SPAR-on 3 órán belüli maraton. Na jó, a Burgenland Extreme nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de a BSZM-en sikerült egy nagyon jó időt futnom. Fejben is tudtam fejlődni és a frissítésem is már kezd elfogatható szintet elérni, úgyhogy ezek miatt már elég magabiztosan álltam a negyedik UB-m rajtjában.
Csütörtök reggel elindultunk Kottingbrunnból, majd miután felvettük a Főnit egyből a szállásra mentünk Balatonfüreden. Kipakolás után a versenyközpontban felvettük a motyót, majd beültünk a technikai értekezletre. Közben gyors bandázás a többiekkel. Az esti vacsora a szokásos helyen, immár negyedik éve a Peron étteremben. Este kikészítettem minden dolgomat, így már csak reggel bele kellett ugrani és rajtra készen álltam.
Általában mindig rosszul alszom verseny előtt, de most piszok jót aludtam.
Szemerkélő esőben álltunk a rajtzónában. A nylon poncsót kb 352-szer vettem le és vettem vissza a rajtig, – spoiler alert! – végül a 203 kilis csopaki pontnál váltam meg tőle a mellényemmel együtt. Szóval raktam bele kilométert rendesen.
Az első 40 kili tök simán ment 5:00-5:15 tempóban. A Varga pincészet után jött a római út. Jesszusom, hogy mennyire utálom azt a részt. Mondjuk a Szigliget utáni 45 millió kilométer hosszú egyenes sem a szívem csücske. Ja, és akkor a Keszthely-Fenékpuszta közti részről ne is beszéljünk:-)
80 kilinél fordultam rá a déli partra, amit én sok futóval ellentétben kifejezetten szeretek. Az utálatos részeket sikerült futással elütni, így nem is volt annyira rossz:-) Ezúttal Fonyódon kihagytam a toi toi WC-t. Az első UB-mon addig trónoltam benne, hogy a Főni majdnem rám borította.
Berény és Balatonszemes között sikerült kétszer is gyakorolnom, hogy milyen gyorsan tudom felvenni a nylon pocsót:-) A tempóm még mindig elfogadható volt. Szemes után átváltottam automata pilótára, 100%-ban csak a futásra koncentráltam és arra, hogy a tavalyi időmnél jobbat menjek. Csak ez lebegett a szemem előtt. Na meg egy picit az is, hogy jöjjön már az a k&rva emelkedő Balatonvilágosnál. Szerettem volna legálisan gyalogolni egy picit. 161 kilométer óta csak futok, na.
Az emelkedőn kb olyan kilengésem volt, mint mikor elmentem a Lénába a Hansival és 3 aperol után próbáltam hazamenni:-) Viszont a vasút után muszáj volt már futnom. Elég gyér az emelkedő onnan, és hát a Nánásiékig mégsem gyalogolhattam. Balatonakarattyán mondtam is a Főninek, hogy tele van a €@)#+$• az egésszel. Mire csak annyit mondott, hogy “ezt most azonnal tessék befejezi”, én pedig befejeztem és futottam tovább. Azért ezt a szitut nagyon megjegyeztem magamnak. Piszok nagy ereje volt ebben a pillanatban is a Főninek.
180 kili előtt Balatonkenesén a bicó úton van egy pici emelkedő. Mivelhogy tavaly is meggyalogoltam, gondoltam ezt idén sem hagyom ki. Viszont kis idő múlva mondtam is magamnak, hogy Halika szedd már össze magad.
A balatonfűzfői ponton a barátaim megleptek egy Tim Honks molinóval, ez nagyon jól esett. Mivelhogy a Főni tovább zavart futni, ezért nem tudtam tovább röhögni a molinón.
Van egy szokásos pisilde helyem 187 kilinél a kutyafuttató mellett. Minden UB-n könnyítek itt magamon. Mondjuk most nem kellett, de azért rápróbáltam, nehogy megtörjem a hagyományt 🙂
A következő meglepetés 2 kili múlva ért. Nem, nem ültettek új bokrokat, amiknek lehetne tépegetni a leveleit:-)
Hanem a Timinek az anyukája és a férje eljöttek megnézni Kottingbrunnból, hogy szurkoljanak nekem. Kb 7 másodpercig láttak:-) Csippantottam a pontnál és futottam tovább. Szívesen megálltam volna az Irénnel és a Hansival beszélgetni egy kicsit, de nem szerettem volna a Főnit magamra haragítani.
Lassan elérkeztem a kedvenc részemhez.Ugyanis van egy olyan szokásom (ez a sok ezer közül az egyik), hogy ha ultrát futok akkor az utolsó 14 kilit képzeletben a kedvenc 14 kilis körömön futom. Plusz mindenhol, ahol elcsippan egy kili, ott bemondom, hogy a kedvenc körömön hogy hívom azt a pontot. Pl: 1.km Itt áll mindig az X6-os. 2.km Fix traffipax. 3.km Híd utáni balos kanyar stb stb stb.Ez ilyenkor szokott segíteni.
A csopaki elágazásnál lévő dombot gyaloglósra terveztem, viszont elég sok futó volt a környékemen és nem szerettem volna, ha valaki megelőz. A vége előtt 4 kilivel még sikerült befognom Tóth Timit, a női második helyezettet és 3 perc előnyt kiépíteni. Ezen az utolsó etapon valahogy mindig elkezdek rendesen futni. Minta az utolsó három kókusz kupelnért sietnék a pékségbe:-)
Piszok jó érzés volt megint befutni.Egy újabb álmom teljesült: négy szalagból négy behúzva 🙂 Azidőm 20:46:49.
Nagyon köszönöm a szuper csapatomnak a segítséget és mindenkinek, aki szurkolt nekem!
Főni neked nagyon köszönöm, hogy felkészítettél és hogy kihoztad belőlem ezt a remek eredményt. Cukkantyúm neked is nagyon köszönöm a rengeteg segítséget és hogy vigyáztál a felnire az autón:-)
fotók: NN UB, Gizionok
- 1
- 2
- …
- 226
- Következő →
baratrunning.com 